Sorry

Most egy kiis ideig nem lesz folytii... sorry

4. Fejezet

Sehol semmi, még csak háromnegyed hét, de Csörög a telefonom.

- Hi Petra!- köszönt bele egy angol fiatal srác.

- Hi! Justiin?- kérdeztem

- Yees, how are U?

- Im fine tnx!

Valamiket még beszélt bele a srác, majd leraktam. Gyorsan felöltöztem, kivasaltam a hajam, majd elindultam a suliba. Ugyanakkor indultam, amikor Dávid és Justin. Hárman mentük tovább. Gyorsan beértünk a suliba.  Odamentem az osztályfőnökhöz és megkérdeztem tőle, hogy Justin minek is jött a suliba.

- Ez még egyenlőre titok!- mondta a tancsi. Na, ez gondolkodtatóba esett. De inkább hagyjuk a fantáziálást! Koncentráljunk inkább a sulira. Az órán hátra néztem Dávidra és engem bámult. Már szinte zavarba ejtő volt. Ahogy kicsengettek Justin húzott le a büfébe.

- Justin, egyedül!- mondtam neki.

- Nem megy! Nem megy! Én nem tudok magyarul!!- mondta picit dühösen.

Utoljára vettem neki!  Az osztályfőnökünk jött be órára és kijelentette, hogy zeneóra lesz!

Mindenki forgolódott és nézelődött, hogy mi van, senki sem értette. Justin felállt mellőlem majd megkért, hogy menjek vele „valahova“. A tetőtérre vitt, ahol egy zongora és két mikrofon volt. Nem értettem. Justin leült a zongorához, majd megkért, hogy olvassak el egy szöveget és kezembe nyomott egy papírt. A cím „Overboard” volt. Ez Justin egyik régebbi dala. Párszor elolvastam ahol az volt kiírva, hogy Petra.

- Oké Petra. Azért jöttem ebbe a suliba, mert tehetségeket keresek. Még nem hallottalak énekelni, ezért kíváncsi vagyok! –mondta.

- Erről szó sem lehet!!- mondtam neki- Én már nem tudok énekelni, és nem is akarok!-mondtam.

- De még gímiben te voltál a bamnda vezér. Te voltál az énekes!-mondta.

- Te honnét tudsz erről?-kérdeztem picit dühösen.

- A gimis osztályfőnököd mondta, hogy gyönyörű vékony hangod van, ami szerintem nem nagyon változott!-mondta Justin (még) vidáman.

- Rendben, de csak az első sort, okéé?- kérdeztem

- Okéé- és elkezdte játszani.

- „It feels like we’ve been out at sea“-picit hamisan.

- Azta! Ez nagyon jó volt- mondta Justin és elkezdett még valaki tapsolni. Ki az? Nézem, Jessica Jerrel az. Nagyon örültem J...  Lementünk az osztályba. Engem és Justint a tanárok hazaengedtek, bár nem értettem.

- Mi van?- kérdeztem Justint.

- Hát az van...hogy….  Velem jösz Atlantába!- mondta picit nevetve.

- És ezt te így eldöntötted? Az én nevemben is?- kérdeztem tőle mérgesen.

- Szerintem mindenkinek az az álma, hogy eljusson Amerikába, New Yourkba, Los Angeles, Atlantába, Holly Wood-ba. Na, és most neked ebből az álomból valóság lesz! Most nem örülsz?!- kérdezte.

- Ezen még gondolokodok, rendben?- kérdeztem. Nem vártam meg a válaszát, hanem rögtön elmentem. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha elmennék Justinnal, mi lenne Árminnal? Lassan hazaértem. Felmentem a skypera és facebookra, majd a twiterre is. Skypeon ír Ármin:

- Szia, el tudnál most jönni? Valamit meg kell tőled kérdeznem!

- Szia, okéé megyek!- És elindultam.

Árminnál:

- Szia, szóval….- nem tudta folytatni.

- Szia…-köszöntem neki.

- Tudod, mit nem fogok neked köríteni, belevágok!-  mondta picit agresszívan.

- Oké, de miről van szó?- kérdeztem.

- Szóval, mást szeretek!- vágott bele a közepében-és te is így vagy ezzel!- mondta a Világ legnagyobb hazugságát.  

- Hogy mi van?- kérdeztem picit könnyezve. - Kit szeretsz?

- Hát… Emilyt- és tudod most jöttem rá, hogy te kihasználsz engem, mert csak akkor kellettem neked, amikor már nem volt senkid! De tudod, átlátok rajtad.- mondta azokat a szavakat, amikre nem számítottam.

- Tudod mit, adj magadnak igazat, de én szerettelek, de ezek után..- inkább nem folytattam.

Felálltam és ott hagytam. Ahogy kiléptem az ajtón elkezdett esni az eső. Amikor az utca végénél jártam már szinte zuhogott az eső. Az én lelkem is zuhant a mélybe, ahol nem volt más, csak a nagy sötétség. Elkezdtem futni. Már a mi utcánk elején voltam, amikor megálltam és egyszerűen nem bírtam futni, mert fájt… Fájt a szívem… és ez lehúzott… Nem bírom… És sápadtan estem össze a zuhogó esőbe.

    

3. Fejezet

   A mai nap picit még unalmasabb volt, mint eddig. Mert Ármin most nincs. Ahogy beértem a suliba, a tanár azzal lepett meg minket, hogy egy újfiú fok tanulni velünk 1 hónapig. Mindenki kíváncsi volt, hogy ki is lehet az.

   Becsengettek és bejött az újfiú a tanárral együtt. Anyám! Az újfiú Justin Bieber. De aranyos! Mellettem ül, és nagyon figyel (engem xD) .  Na már nem is olyan unalmas ez a nap!

- Petra, te fogod bemutatni Justinnak a sulit, mivel te tudsz angolul!-mondta a fiatal szőke tanár.

- Rendben!-mondtam nagyon feldobva.

A szünetben Justinnal lementem a büfébe!

- So, please one hamburger and pls one sprite! –mondta angolul. Szerencse, hogy lehívott magával, mert a „büfés néni” nem tud angolul.

- Szóval, kér egy hamburgert és spriteot- fordítottam le.

- Thank You, Petra!- mondta, mire én picit elpirultam. Na, gyorsan felmentünk az osztályba és leültünk.

- Lenne kedved ma bemutatni a várost?- kérdezte (természetesen angolul).

- Hát persze!- mondtam neki.

  Az órák gyorsan teltek. Szerencse, hogy a suli angol, vagyis angolul tartják az órák zömét. Így Justin is értett valamit. De magyaron csak nyitott szájjal bámulta a táblát. Mondtam neki, hogy most pihentesse az agyát! De szerencsére biológia és a természet angol volt. Mert ebbe a suliba olyanok járnak, akik angolul szeretnék megtanulni a „szakjukat“, hogy majd külföldön is boldoguljanak. Mondjuk nem értem, hogy minek van magyar óra!

A sulinak vége! Justinnak megmutattam, hogy hova szoktunk gyakran járni. Megmutattam neki a   cukrászdát, a plázát és még sok ilyen jelentős, klassz helyet. Mind nagyon tetszett neki.

- Beülünk moziba?- kérdezte.

- Beülhetünk!- mondtam neki. Bementünk a plázába. Kiválasztottunk egy olyan filmet, ami magyar felirattal van és a szöveg angol.A film nagyon jó volt. Justin végig röhögte.

   Amikor vége lett a filmnek bementünk a Mc Donalc-ba. Dubla sajtburger két sültkrumplival és 5 deci kóla. Miközben rágcsáltam a krumplit eszembe jutott Ármin. Miután befejeztük a kajálást gyorsan az irányt Árminék háza felé vettük. Bemutattam egymásnak a két fiút és beszélgettünk.  Már jól beesteledett, ezért elindultunk hazafelé. De Justin még nem is mondta, hogy hol lakik. Ezért megkérteztem.

- Justin, te amúgy most hol laksz?

-  Lilaakác utca, 24.-hangzott el a válasz. Ennek örültem, mert ez a ház a szembe szomszédunk. Gyorsan hazaértünk és mehettem tanulni.

A tanulással volt egy kis gondom,de megoldottam és ,máris rohantam fel twitterre.

Justinnak ez volt kiírva: Nagyon jó M.O-nn máris megismertem egy helyes lányt, akivel már nagyon jóba vagyok.

Picit csodálkoztam, majd lekapcsoltam a laptopot.

Gyorsan lezuhanyoztam majd beleugortam az ágyba.

Vajon mit akar tőlem? Én Ármint szeretem és ezt szerintem illene neki betartania. Annyira fáradt voltam a mai városnézés után, hogy elaludtam.

2. Fejezet

  Ma már fél 7-kor felkeltem. Nagyon rosszul éreztem magam. Nem tudom, hogy miért, de nincs kedvem suliba menni. De el kell mennem. Mély levegő- kifúj. Még ezt párszor ismételgettem és egészen jól voltam. Biztos csak a suli miatt van! Na, mindegy, gyorsan felöltözök és megreggelizem. Basszus leöntöttem magam kakaóval :D . Na, keresek még egy felsőt. Meg is van! Ez jó lesz! Na, gyors hajvasalás, kis szempillaspirál és pink szájfény. Na, indulás a suliba.

   Minden itt olyan, mint régen, sajnos. Lili, az iskola nagy ribanca ismét nagyon kitett magáért. Mivel egy új fiú érkezett a suliba. Dávidnak hívják. Szerintem nem nagyon helyes. Legalább is Árminnál nem helyesebb! A bemutatkozása nagyon furcsa- Sziasztok, Én vagyok a Dávid! Mindenki elnevette magát.

Mindegy, ez van, ezt kell szeretnünk! Dávid normálisnak tűnik, ezért bemutatkozok neki. Egész normális. Csak picit bolond.

   Az órák csak teltek és teltek. Végre vége a sulinak, mára. Dávid a közelben lakik, ezért elindul velem hazafelé.  Dávid nem mondta, hogy mellettünk van a háza! Bevittem a postát. Megnézem mi jött nekem! Egy meghívó:

      Kedves Petra!

Szeretném, ha részt vennél a

Szülinapi bulimban, ami

2015.november 15.-én lesz.

Szeretettel várlak: 

                                Orsii!

Juj, Ő Orsi.. Istenem, de régen láttam. November 15. Az 12 nap múlva lesz! Orsival még gímibe jártunk. De aztán ő nem tanult tovább. Ő volt az, aki minden áron el akart menni Justin Bieber koncertre. Justin is már 21 éves. De még mindig ugyanolyan helyes. Csak a hangja picit hamis.

Amúgy azt hiszem megint lesz turnéja.  És ha minden igaz Magyarországon fogja kezdeni, 2015-ben. Lehet, hogy elmegyek rá. 

    Csörren a telefonom. Dávid az.

- Szia! Nem zavarlak?- köszönt.

- Szia! Nem-válaszoltam kérdésére.

- Szóval… ő.. kijössz a focimeccsre?- tette fel a béna kérdést.

- Igen, úgyis be szeretnék neked mutatni valakit!- mondtam.

- Oké. Akkor 6-ra megyek érted, oké?- kérdezte.

- Oké.. szia! – és leraktam a telom.

Kíváncsi vagyok mit fog szólni hozzá Ármin. Biztos féltékeny lesz egy kicsit. De én csak őt szeretem.

Még csak fél 5 van. Addig tanulok egy kicsit. Nagyon gyorsan megtanultam. Kivasaltam a hajam és felkaptam egy cicanadrágot egy kék hosszított felsővel. Gyorsan felvettem a magas sarkúm. És Dávid pontos volt.  Picit féltem, mert Ármin most azért nem hívott fel, mert játszik. Megígértem neki, hogy kimegyek. De ha meglát Dáviddal… Lefutottam a lépcsőn és bezártam a kaput.

- Kinek akarsz bemutatni?- kérdezte Dávid.

- A barátomnak!- jobb, ha tudja.

Majd nagy nehezen elértünk a pályához. 

- Szia, Petra, kicsoda ő?- kérdezte Ármin.

- Szia Ármin, ő itt az új osztálytársam, Dávid- mondtam neki. Kezet fogtak. Ármin nem féltékeny! Ez jó! Na, 10 perc és kezdődik a meccs. Ármin a hetes, csatár! A meccs elkezdődött.

- Gyerünk Ármin, vidd a labdát!-kiabáltam neki-Á-Ármin- Úristen. A mecset félbeszakítsák. Rögtön berohantam a pályára. Ármint kiakasztották és rosszul esett. Ráesett a lábára.

- Jól vagy Ármin?- kérdeztem.

- Nem- Nem tudok felállni! – mondta.

Oda jött az orvos. Megnézte a lábát.

- Csak ki van ficamodva, de azért beviszünk megfigyelésre! –mondta. Nem tudom, mit verik ilyen nagydobra, hisz csak ficam. Mondjuk, lehet, hogy bekötik neki. Jött a mentő. xD… Berakták a mentőbe. Az orvosok nem vettek neki észre semmi különöset, ezért holnap mehet haza. Ott maradtam vele. Elaludtam. Kitty bejött a kórházba és felébresztett. Megkérdezte, hogy mikor engedik haza. Mondtam neki, hogy holnap. Na, de hazamentem. Picit magyarázkodnom kellett Dávidnak, de végül is megértette. Csörög a telefonom, Ármin az. Nem kell érte mennem, mert testvére, Kornél, utána ment és hazavitte.  Elmegyek hozzá, meglátogatom.  

- Az orvos azt mondta, hogy 1 hónapig nem focizhat. - mondta Kornél.

  Ott voltam még 2 órát, aztán hazajöttem.

    Azon gondolkoztam, hogy Ármin mit fog csinálni egy hónapon keresztül. Élete a foci, na meg én….ez csak vicc!! :D xD. Vagy nem. Mindegy. Csengetnek. Richi az, Ármin legjobb haverja.

- Szia Petra! Ármin még a korházba van?-kérdezte.

- Szia! Ma vitte haza Kornél –mondtam. Richi, ahogy ezt meghallotta beszállt a kocsiba és ment Árminhoz. Richi nem ismeri a telefont? Vagy mi?!  Inkább hagyom.

Pár Óra Múlva:

   Én elmegyek aludni, mivel holnap ismét suli.

1. Fejezet

   Petra vagyok és én is azok a 20 évesek közé tartozom, akik egész nap csak buliznának. Abban az egyben különbözök az ő stílusuktól, hogy nem bírom az alkoholt. Na de csak egyszer élünk. Egyszer az alkoholt is ki kell próbálnunk.

   Ma október elseje van.  Egy szép vasárnapi nap! Holnap lesz egy nagyon jó Black and White parti, amin részt szeretnék venni.  Ma egyelőre még csak próbálok az élők közé csatlakozni, ami ahogy veszem észre nem nagyon sikerül. Nagy nehezen kikászálódok az ágyból és beesem a fürdőbe.

    Amúgy én egyetemre járok és a tanulásra is sajnos gondolnom kell a sok bulizás mellett. Nekünk a suli 7:40 kor kezdődik ezért hát gyorsan meg kell tanulnom.

   Na, a családról még annyit, hogy van egy nővérem, akinek van egy kisfia Dávid, és két kislánya Emma és Noémi, ők ikrek. És imádom őket!

   Amúgy van egy nagyon aranyos barátom, akit Árminnak hívnak. Már két éve együtt vagyunk.     Szerintem összeillünk, mert ugyanolyan a stílusunk. Megértjük egymást és a legjobb barátok vagyunk.                                                                                                                                       Imádok zenét hallgatni. Szeretem a rockot és a rapet.  Tudom, hogy a két zenei stílus különbözik, de nekem mind a kettő stílus bejön. A kedvenc együttesem a Children of Distance. Kedvenc énekesem Rihanna és Avril Lavigne. Most kedvenc angol számom Rihannától a „Love The Way You Love” és az „Airplanes”. Magyar pedig az „Emlékezz Rám“. Most is ezeket a számokat hallgatom.

    Na, most már tényleg neki kéne kezdenem a tanuláshoz.

    3 óra múlva:

Na, végre sikerült megtanulnom. Picit sokáig tartott, de végre sikerült befejeznem.

 Amúgy azért választottam az egyetemet, mert nagyon szeretnék állatorvos lenni és ehhez kell diploma is. Imádom az állatokat.  Van egy nagyon aranyos kutyusom. Ő egy golden retriever. Picurnak hívom. Őt még Ármintól kaptam. Van még egy hörcsögöm, akit Forgácsnak hívok, mert amikor megszületett, egy éve, nem vettük észre hogy ő is ott van, mert beásta magát a forgácsba. tehát innét van a név.

   Na, azt hiszem, felhívom Kittyt, hogy nem-e jön el velem pizzázni. Ármint ilyenre nem lehet elhívni.

- Szia Kitty, Petra vagyok!- Leptem meg az egyébként is nagyszájú Kittyt.

- Szia, Petra! – válaszolt.

- Nos, csak azért hívtalak, hogy eljönnél velem pizzázni?- kérdeztem tőle.

- Most?- Kérdezte.

- Igen! Talán nem érsz rá?- Kérdeztem nagyon meglepődve.

- Hát sajnálom, de most nem tudok elmenni, mert itt van Dennis. És hát tudod... most van az első randink!- mondta a választ.

-  Kitty! Nem is mondtad! Na, akkor érezzétek magatokat jól! Szurkolok! Na, szia!- köszöntem el.

-  Bocsika! Oké rendben! Szia!- és lerakta a telefont.

   Na, akkor most jön Karina.  Karina az a visszahúzódott csendes lány!

- Szia, Petra vagyok! Ráérsz egy pizzára?- kérdeztem tőle.

-  Hello! Hát most nincs kedvem pizzázni- válaszolt.

- Oké! Szia!- köszöntem el picit durcásan!

- Szia és bocsi!- lerakta a telefont.

Na, akkor Árminnal kell mennem. Nem baj.

Felhívtam és beleegyezett. Húsz perc múlva jön értem. Addig kivasalom a hajam. Na, itt is van.

- Szia, Árminom!- köszöntem neki.

- Na, szia!- köszönt picit huncuton. De ez jellemző.

Megérkeztünk a pizzériába. Egy nagy pizzát rendeltünk, mellé két kólát. Az Árminnal való kapcsolatom annyira erős, hogy még egy olló sem tudja elvágni. Imádom őt.

- Petra, mit csinálsz holnap este?- kérdezte

- Hát igazából én is ezt szerettem volna kérdezni!- mondtam- Amúgy miért?

- Hát elmehetnénk moziba!- mondta nevetve.

- Én a Black and White partira szerettelek volna elvinni-mondtam picit lehangolva- De elmehetünk moziba- mondtam.

- Oké, biztos nem baj?- kérdezte.

- Dehogy is!- mondtam neki a megnyugtató választ.

- Rendben.

Kihozták végre a pizzát. Cardinalle, a kedvencünk.  Na, ezt lassacskán megettük. Elindultunk hazafelé.

Ármin gyorsan hazavitt és egy nagy puszit nyomott az arcomra. Én megsimogattam az arcát és áttöleltem, majd a fülébe súgtam „Szeretlek”- ez a kedvenc szavam, mert mindenkinek mondhatom, akiket szeretek.

   Bedőltem az ágyba és azon járt a fejem, hogy miért vagyok ilyen szerencsés Árminnal.

Na, de mentem aludni. Holnap hétfő.